Az Isten háza után vágyódó szív esengése.
Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh [1 Krón. 25,1. 26.] fiainak zsoltára.
Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!
Kivánkozik, [Zsolt. 42,2. 3. 26,6. 7.] sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.
A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!
Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, [Zsolt. 63,5. 65,5.] dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.
Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid [Zsolt. 119,1. 18,2. 3.] vannak szívében.
Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.
Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt [Zsolt. 132,13. 14.] a Sionon.
Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.
Mi paizsunk! [1 Móz. 15,1.] Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!
Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának [Zsolt. 63,6.] küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!
Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót [Zsolt. 103,17. 18. 34,11. 5 Móz. 28,1-13.] azoktól, a kik ártatlanul élnek.
Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik [Zsolt. 34,9. 125,1.] benned.