A fogságból kiszabadultak imádsága és reménysége.
Az éneklőmesternek, Kóráh fiainak [1 Krón. 25,1. 26,1.] zsoltára.
Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób nemzetségéből [2 Krón. 36,22. 23.] való foglyokat.
Elengedted [Zsolt. 32,1.] népednek álnokságát, elfedezted minden bűnüket. Szela.
Elhárítottad róluk minden [Ésa. 51,22. 52,2-12.] búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését.
Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat!
Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékről nemzedékre tartod-é haragod?
Avagy nem [Zsolt. 71,20.] elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?
Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te [Zsolt. 50,15.] szabadításodat adjad mi nékünk!
Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.
Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön.
Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.
Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá [Ésa. 4,2. 3.] az égből.
Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi [Zsolt. 67,7. Ésa. 4,4. 5.] gyümölcsét.
Igazság jár előtte és követi őt az ő lépéseinek útján.