Zsolt. 78.
Zsolt. 78.
Istennek az izráel népéhez való sokféle jótéteményei és csapásai.
Zsolt. 78,1
Aszáf tanítása.
Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Zsolt. 78,2
Megnyitom az én [Zsolt. 49,5. Máté 13,35.] számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
Zsolt. 78,3
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek [5 Móz. 4,9.] nékünk,
Zsolt. 78,4
Nem titkoljuk el [Zsolt. 145,4. 5.] azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
Zsolt. 78,5
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, [5 Móz. 4,9.] hogy megtanítsák azokra fiaikat;
Zsolt. 78,6
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
Zsolt. 78,7
Hogy Istenbe [1 Móz. 18,17-19.] vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
Zsolt. 78,8
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj [2 Móz. 32,9.] és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
Zsolt. 78,9
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Zsolt. 78,10
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
Zsolt. 78,11
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Zsolt. 78,12
Apáik előtt csodát mívelt [2 Móz. 7,10. 8,24.] Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
Zsolt. 78,13
Ketté [2 Móz. 14,21. 22. 15,8.] választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
Zsolt. 78,14
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
Zsolt. 78,15
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
Zsolt. 78,16
Patakokat fakasztott a kősziklából, [2 Móz. 17,6.] és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
Zsolt. 78,17
Mégis folyvást vétkeztek [2 Móz. 17,7.] ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
Zsolt. 78,18
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
Zsolt. 78,19
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
Zsolt. 78,20
Ímé, megcsapta a kősziklát [2 Móz. 17,6.] és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
Zsolt. 78,21
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Zsolt. 78,22
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
Zsolt. 78,23
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
Zsolt. 78,24
És hullatott reájuk mannát [2 Móz. 16,14. 15.] eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
Zsolt. 78,25
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
Zsolt. 78,26
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
Zsolt. 78,27
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
Zsolt. 78,28
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
Zsolt. 78,29
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
Zsolt. 78,30
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
Zsolt. 78,31
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
Zsolt. 78,32
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
Zsolt. 78,33
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Zsolt. 78,34
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
Zsolt. 78,35
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
Zsolt. 78,36
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
Zsolt. 78,37
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
Zsolt. 78,38
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Zsolt. 78,39
Azért eszébe vevé, hogy test [1 Móz. 6,3.] ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
Zsolt. 78,40
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
Zsolt. 78,41
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Zsolt. 78,42
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
Zsolt. 78,43
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
Zsolt. 78,44
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
Zsolt. 78,45
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, [1 Móz. 8,6.] a mely pusztítá őket.
Zsolt. 78,46
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
Zsolt. 78,47
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
Zsolt. 78,48
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
Zsolt. 78,49
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
Zsolt. 78,50
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
Zsolt. 78,51
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
Zsolt. 78,52
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
Zsolt. 78,53
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
Zsolt. 78,54
És bevivé őket az ő szent határába, arra [2 Móz. 3,1-12.] a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
Zsolt. 78,55
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és [4 Móz. 26,1-53. Józs. 13,7.] letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
Zsolt. 78,56
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
Zsolt. 78,57
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, [Ésa. 1,4. Hós. 7,16.] mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Zsolt. 78,58
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, [1 Kir. 14,23.] és bosszantották faragott bálványaikkal.
Zsolt. 78,59
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
Zsolt. 78,60
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
Zsolt. 78,61
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét [1 Sám. 4,10. 11.] pedig ellenség kezébe.
Zsolt. 78,62
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
Zsolt. 78,63
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Zsolt. 78,64
Papjai [1 Sám. 4,17.] fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
Zsolt. 78,65
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
Zsolt. 78,66
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
Zsolt. 78,67
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Zsolt. 78,68
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion [Zsolt. 132,13. 14.] hegyét, a melyet szeret.
Zsolt. 78,69
És megépíté szent helyét, [1 Kir. 7,1-38.] mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
Zsolt. 78,70
És kiválasztá [1 Sám. 16,1. 11. 13.] Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
Zsolt. 78,71
A szoptatós [2 Sám. 7,8.] juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
Zsolt. 78,72
És legelteté őket szívének tökéletessége [2 Sám. 8,15.] szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
