Zsolt. 79.
Zsolt. 79.
A templomát vesztett nép esedezése a gúnyolódó ellenség ellen.
Zsolt. 79,1
Aszáf zsoltára.
Oh Isten, pogányok [2 Kir. 25,1-10.] jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
Oh Isten, pogányok [2 Kir. 25,1-10.] jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
Zsolt. 79,2
Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
Zsolt. 79,3
Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
Zsolt. 79,4
Gyalázattá lettünk [Zsolt. 44,14. 80,7. 137,7. Ezék. 25,3. 6. 26,2.] szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
Zsolt. 79,5
Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
Zsolt. 79,6
Ontsd ki haragodat [Jer. 10,25.] a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
Zsolt. 79,7
Mert megemésztették [Zsolt. 14,4.] Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
Zsolt. 79,8
Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink [Ésa. 64,9. 10.] vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
Zsolt. 79,9
Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek [Ésa. 48,9. Ezék. 20,22.] dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
Zsolt. 79,10
Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
Zsolt. 79,11
Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
Zsolt. 79,12
És fizess meg szomszédaink keblébe [Ésa. 65,6. 7.] hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
Zsolt. 79,13
Mi pedig, [5 Móz. 32,9-13.] a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
