Zsolt. 62.
Zsolt. 62.
Az Istenben bízó ember ömledezése.
Zsolt. 62,1
Az éneklőmesternek, Jedutun szerint; Dávid [1 Krón. 16,41.] zsoltára.
Zsolt. 62,2
Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az [2 Sám. 8,14.] én szabadulásom.
Zsolt. 62,3
Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
Zsolt. 62,4
Meddig támadtok még egy ember ellen; meddig törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen?
Zsolt. 62,5
Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék őt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.
Zsolt. 62,6
Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle [Zsolt. 125,1.] van reménységem.
Zsolt. 62,7
Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, [Péld. 18,10.] azért nem rendülök meg.
Zsolt. 62,8
Istennél van szabadulásom és dicsőségem; [Zsolt. 61,4.] az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.
Zsolt. 62,9
Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Szela.
Zsolt. 62,10
Bizony hiábavalók [Jób 31,24. 25.] a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.
Zsolt. 62,11
Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok;
Zsolt. 62,12
Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.
Zsolt. 62,13
Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint!
