Zsolt. 61.
Zsolt. 61.
Az elüldözött ember esdeklése az otthon után.
Zsolt. 61,1
Az éneklőmesternek hangszerre: Dávidé.
Zsolt. 61,2
Hallgasd meg, oh Isten, az [Zsolt. 5,2.] én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.
Zsolt. 61,3
E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok.
Zsolt. 61,4
Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom [Péld. 18,10.] az ellenség ellen.
Zsolt. 61,5
Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek [Zsolt. 36,8.] a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.
Zsolt. 61,6
Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét [Csel. 7,45.] megadtad nékem.
Zsolt. 61,7
Adj napokat a [Zsolt. 21,5.] király napjaihoz, esztendeit nemzedékről nemzedékre nyujtsd.
Zsolt. 61,8
Isten előtt lakozzék örökké; [2 Sám. 7,26. Zsolt. 57,4. 89,24. 25.] kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt.
Zsolt. 61,9
Így éneklem [Zsolt. 21,14. 56,13. 14.] majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.
