Zsolt. 60.
Zsolt. 60.
Szerencsétlen háború után való könyörgés.
Zsolt. 60,1
Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;
Zsolt. 60,2
Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai [2 Sám. 8,3. 12. 13.] szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.
Zsolt. 60,3
Isten, elvetettél [Zsolt. 44,10. 11. 1 Sám. 31,1. 2. 7.] minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
Zsolt. 60,4
Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
Zsolt. 60,5
A te népeddel [1 Sám. 31,1-6.] nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
Zsolt. 60,6
Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.
Zsolt. 60,7
Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: [Zsolt. 108,7.] segíts jobboddal és hallgass meg minket!
Zsolt. 60,8
Az ő szent helyén mondotta [Zsolt. 108,8-14. 110,1. 2.] Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
Zsolt. 60,9
Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én [1 Móz. 49,8-10.] törvény-rendelőm.
Zsolt. 60,10
Moáb az én [4 Móz. 24,17. 18. 2 Sám. 8,2.] mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Zsolt. 60,11
Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el [1 Krón. 18,13.] Edomig engem?
Zsolt. 60,12
Nem te-é, [Zsolt. 18,30.] oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Zsolt. 60,13
Segíts ki minket [vers 5. 1 Sám. 31,1-6.] a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Zsolt. 60,14
Istennel [2 Sám. 10,12. 13.] győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
