Zsolt. 59.
Zsolt. 59.
A pogány ellenség megbüntetéséért való könyörgés, és reménykedés az Isten szabadító erejében.
Zsolt. 59,1
Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt.
Zsolt. 59,2
Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, [1 Sám. 19,9. 10.] Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
Zsolt. 59,3
Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
Zsolt. 59,4
Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás [1 Sám. 20,31. 32.] vagy vétkes volnék, Uram!
Zsolt. 59,5
Bűnöm nélkül [Zsolt. 7,4-7. 35,23.] egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
Zsolt. 59,6
Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a [Zsolt. 56,8.] ki hamisságot cselekszik. Szela.
Zsolt. 59,7
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
Zsolt. 59,8
Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: [Zsolt. 52,4-6. 57,5.] hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
Zsolt. 59,9
Te pedig, Uram, neveted [Zsolt. 2,4.] őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
Zsolt. 59,10
Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
Zsolt. 59,11
Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [Zsolt. 54,9. 1 Sám. 20,15. 26,10. 31,2.] romlását.
Zsolt. 59,12
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a [Zsolt. 68,2.] te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
Zsolt. 59,13
Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot [1 Sám. 24,10.] és hazugságot szólnak.
Zsolt. 59,14
Veszítsd el őket [Zsolt. 56,8.] búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
Zsolt. 59,15
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
Zsolt. 59,16
Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
Zsolt. 59,17
Én pedig éneklem a te hatalmadat, és [Zsolt. 5,4.] reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
Zsolt. 59,18
Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten [Péld. 18,10.] az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
