Zsolt. 56.
Zsolt. 56.
Az Istenben bízó lélek könyörgése az ellenségtől való szabadításért.
Zsolt. 56,1
Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a [1 Sám. 21,11-14.] filiszteusok Gáthban.
Zsolt. 56,2
Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
Zsolt. 56,3
Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan [1 Sám. 21,11-14. 24,2. 3.] hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!
Zsolt. 56,4
Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
Zsolt. 56,5
Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
Zsolt. 56,6
Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
Zsolt. 56,7
Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, [1 Sám. 23,22-24. 24,3.] mert kivánják az én lelkemet.
Zsolt. 56,8
Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
Zsolt. 56,9
Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
Zsolt. 56,10
Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
Zsolt. 56,11
Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
Zsolt. 56,12
Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
Zsolt. 56,13
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; [Zsolt. 22,26. 66,13-17. 18,1. 2.] megadom néked a hálaáldozatokat;
Zsolt. 56,14
Mert [1 Sám. 23,26. 27.] megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.
