Zsolt. 57.
Zsolt. 57.
Ez is szabadulásért való könyörgés.
Zsolt. 57,1
Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul [1 Sám. 22,1. 24,1-4.] elől a barlangba menekült.
Zsolt. 57,2
Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és [Zsolt. 36,8. 5 Móz. 32,11. 12.] szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
Zsolt. 57,3
A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez [Zsolt. 138,8. 1 Sám. 16,1. 13. 23,17.] felőlem.
Zsolt. 57,4
Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és [Zsolt. 61,8.] hűségét.
Zsolt. 57,5
Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök [Jak. 3,6. 8.] pedig éles szablya.
Zsolt. 57,6
Magasztaltassál fel [Zsolt. 108,6. 7.] az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
Zsolt. 57,7
Hálót [Zsolt. 7,16. 9,16.] készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.
Zsolt. 57,8
Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd [Zsolt. 108,2-7.] énekeljek és zengedezzek!
Zsolt. 57,9
Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd [Zsolt. 5,4.] költsem fel a hajnalt!
Zsolt. 57,10
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a [Zsolt. 108,4.] nemzetek között.
Zsolt. 57,11
Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig [Zsolt. 36,6.] a te hűséged.
Zsolt. 57,12
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
