Zsolt. 49.
Zsolt. 49.
A földi kincs veszendő, a lelki jó örök, és jutalma bizonyos.
Zsolt. 49,1
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak [1 Krón. 25,1. 26,1.] zsoltára.
Zsolt. 49,2
Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Zsolt. 49,3
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
Zsolt. 49,4
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Zsolt. 49,5
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom [Zsolt. 78,2. Máté 13,35.] meg mesémet.
Zsolt. 49,6
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
Zsolt. 49,7
A kik [Luk. 12,19. Péld. 18,11.] gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
Zsolt. 49,8
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem [Zsid. 9,27.] adhat érte váltságdíjat Istennek.
Zsolt. 49,9
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
Zsolt. 49,10
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
Zsolt. 49,11
De meglátja! A bölcsek [Préd. 2,15. 16.] is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat [Zsolt. 39,7.] másoknak hagyják.
Zsolt. 49,12
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Zsolt. 49,13
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad [Jób 27,13-23. Luk. 12,19. 20.] meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Zsolt. 49,14
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.
Zsolt. 49,15
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; [Jób 27,17. Zsolt. 58,13.] alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.
Zsolt. 49,16
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol [Zsolt. 16,10. 23,4. 71,20. 21. 80,13.] kezéből, mikor az megragad engem. Szela.
Zsolt. 49,17
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha [Jób 27,13-23.] megöregbül házának dicsősége;
Zsolt. 49,18
Mert semmit sem vihet el magával, ha [1 Tim. 6,7. Jób 27,17.] meghal; dicsősége nem száll le utána.
Zsolt. 49,19
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
Zsolt. 49,20
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
Zsolt. 49,21
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, [Zsolt. 32,9. Préd. 3,19.] a melyeket levágnak.
