Zsolt. 50.
Zsolt. 50.
Az igaz isteni tiszteletről.
Zsolt. 50,1
Asáf zsoltára.
Az Istenek [Józs. 22,22.] Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Az Istenek [Józs. 22,22.] Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
Zsolt. 50,2
A [Zsolt. 132,13. 14. 110,2.] Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Zsolt. 50,3
Eljön [Ésa. 35,4.] a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Zsolt. 50,4
Hívja [Ésa. 1,2.] az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje [2 Móz. 19,5. 6.] népét:
Zsolt. 50,5
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik [2 Móz. 24,3. 6-8.] szövetségemet!
Zsolt. 50,6
És az egek kijelentik [Zsolt. 89,6.] az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
Zsolt. 50,7
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, [5 Móz. 4,6. 29,13-15.] hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te [2 Móz. 19,5. 20,2. 2 Sám. 7,23. 24.] Istened.
Zsolt. 50,8
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
Zsolt. 50,9
De nem fogadhatok [Ésa. 66,2-4.] el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Zsolt. 50,10
Mert [Zsolt. 8,8. 9.] enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Zsolt. 50,11
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Zsolt. 50,12
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ [2 Móz. 19,5. Zsolt. 24,1.] és ennek mindene.
Zsolt. 50,13
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Zsolt. 50,14
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek [Zsolt. 116,13. 14.] fogadásidat!
Zsolt. 50,15
És hívj segítségül [Jób. 22,27.] engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz [Zsolt. 18,1. 2.] engem.
Zsolt. 50,16
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Zsolt. 50,17
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad [vers 18. 20.] mögé veted rendelésimet!
Zsolt. 50,18
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
Zsolt. 50,19
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Zsolt. 50,20
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Zsolt. 50,21
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan [5 Móz. 29,19-20.] vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Zsolt. 50,22
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak [Zsolt. 78,11. Malak. 4,1. 3.] menthetetlenül:
Zsolt. 50,23
A ki hálával áldozik, [Zsolt. 18,20-27.] az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
