Zsolt. 48.
Zsolt. 48.
A jeruzsálemiek hálaadása az istentől nyert oltalomért.
Zsolt. 48,1
A Kóráh [1 Krón. 25,1. 26,1.] fiainak zsoltáréneke.
Zsolt. 48,2
Nagy az Úr és igen dicséretes a mi [Zsolt. 132,13. 14.] Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén.
Zsolt. 48,3
Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy [Máté 5,35.] királynak városa.
Zsolt. 48,4
Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
Zsolt. 48,5
Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen.
Zsolt. 48,6
Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, [2 Kir. 19,35-37. Zsolt. 76,4-7.] elriadtak.
Zsolt. 48,7
Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé;
Zsolt. 48,8
A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.
Zsolt. 48,9
A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! Szela.
Zsolt. 48,10
A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
Zsolt. 48,11
A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes [1 Móz. 18,25.] a te jobbod.
Zsolt. 48,12
Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te [vers 5. 6. Zsolt. 67,5.] ítéletedért.
Zsolt. 48,13
Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
Zsolt. 48,14
Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek:
Zsolt. 48,15
Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!
