Zsolt. 47.
Zsolt. 47.
Hálaadás az elvett jókért.
Zsolt. 47,1
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak [1 Krón. 25,1. 26,1.] zsoltára.
Zsolt. 47,2
Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.
Zsolt. 47,3
Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.
Zsolt. 47,4
Alánk [Zsolt. 60,8-11. 2 Krón. 9,26.] veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.
Zsolt. 47,5
Kiválasztja nékünk [Csel. 17,26. 2 Móz. 2,8. 5 Móz. 32,8.] örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. Szela.
Zsolt. 47,6
Felvonul Isten [Zsolt. 132,8. 4 Móz. 10,35. 2 Sám. 6,15. 16.] harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.
Zsolt. 47,7
Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!
Zsolt. 47,8
Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.
Zsolt. 47,9
Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének [2 Móz. 25,20-22.] trónján.
Zsolt. 47,10
Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!
