A más baján örvendezők ellen való könyörgés.
Dávidé.
Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
Szégyen, [Jer. 17,18. Zsolt. 40,15. 70,3.] gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
Legyenek olyanok, mint a polyva a [Zsolt. 6,4. Jób 21,18.] szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve [Zsolt. 18,1. 2.] szabadításában.
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a [Zsolt 18,8.] nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a [Zsolt 55,4.] miről nem tudok.
Jóért [Zsolt. 38,21. 41,10.] roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
Ők pedig [Jób 30,12-14.] örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg [Zsolt. 22,21.] lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
Dicsérlek [Zsolt. 40,10.] a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
Ne örüljenek [vers 15.] rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim [Zsolt. 41,8. 9. Péld. 6,13.] se hunyorgassanak rám.
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta [Zsolt. 41,8. 9.] a szemünk.
Láttad, oh [vers 25.] Uram - ne hallgass, oh [Zsolt. 83,1. 3.] Uram; ne légy távol tőlem!
Serkenj föl, [Zsolt. 44,24.] ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
Ítélj meg engem a [Zsolt. 26,1. 9.] te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi [vers 22. Zsolt. 41,6. 9.] lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.