Zsolt. 34.
Zsolt. 34.
Az Istenben bízók örvendezése, kötelességei.
Zsolt. 34,1
Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment.
Zsolt. 34,2
Áldom az Urat minden időben, dicsérete [Zsolt. 104,33.] mindig ajkamon van!
Zsolt. 34,3
Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és [Zsolt. 107,41. 42.] örülnek.
Zsolt. 34,4
Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
Zsolt. 34,5
Megkerestem az Urat és meghallgatott [Ésa. 65,24.] engem, és minden félelmemből kimentett engem.
Zsolt. 34,6
A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg [Zsolt. 33,20. Jób 36,7.] nem pirul.
Zsolt. 34,7
Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
Zsolt. 34,8
Az Úr angyala tábort jár az [Zsid. 1,14. Zsolt. 91,11. Máté 18,10.] őt félők körül és kiszabadítja őket.
Zsolt. 34,9
Érezzétek [1 Pét. 2,3.] és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az [Jer. 17,7. 8.] ember, a ki ő benne bízik.
Zsolt. 34,10
Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a [Zsolt. 31,24.] kik őt félik, nincs [5 Móz. 28,1-13. Jer. 17,7. 8.] fogyatkozásuk.
Zsolt. 34,11
Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem [Jób 5,22-26. Péld. 13,25.] nélkülöznek.
Zsolt. 34,12
Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
Zsolt. 34,13
Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
Zsolt. 34,14
Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
Zsolt. 34,15
Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
Zsolt. 34,16
Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
Zsolt. 34,17
Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, [Zsolt. 5,6. 7. Jób 36,14.] emlékezetöket a földről.
Zsolt. 34,18
Ha igazak kiáltnak, [Zsolt. 9,11. 32,10.] az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
Zsolt. 34,19
Közel van az Úr a megtört [Zsolt. 145,18. 51,19.] szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
Zsolt. 34,20
Sok baja [Csel. 14,22. 2 Tim. 3,12.] van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
Zsolt. 34,21
Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
Zsolt. 34,22
A gonoszt gonoszság öli meg, [Péld. 5,22.] és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
Zsolt. 34,23
Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő [Jer. 17,7. 8.] benne bízik.
