Serkentés az Isten dicsőítésére.
Örvendezzetek ti igazak, [Kol. 3,16. Jak. 5,13. Fil. 4,4.] az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.
Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.
Énekeljetek néki új [Zsolt. 40,4.] éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
Mert az Úr szava [Zsolt. 146,6.] igaz, és minden cselekedete hűséges.
Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.
Az Úr szavára [1 Móz. 1,6. 7. Ján. 1,1-3.] lettek az egek, és szájának leheletére minden [Jób. 26,13.] seregök.
Összegyűjti a [Jób 26,10.] tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat.
Féljen [Jób 37,22. 23.] az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó.
Mert ő szólt [1 Móz. 1,3-6.] és meglett, ő parancsolt és előállott.
Az Úr elforgatja a nemzetek [Nehem. 4,15. Zsolt. 2,1-4. Ésa. 19,3.] tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.
Az Úr tanácsa [Péld. 19,21.] megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.
Boldog nép az, a [5 Móz. 4,7. 8. 2 Sám. 7,23. 24.] melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.
Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.
Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.
Ő alkotta mindnyájok szivét, és jól tudja minden tettöket.
Nem szabadul meg [Zsolt. 44,7.] a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével;
Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.
Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,
Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa [Zsolt. 37,19. 34,6. 7. 11. Jób 5,20.] őket.
Lelkünk az Urat várja, segítségünk és [1 Móz. 15,1.] paizsunk ő.
Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!
Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.