Zsolt. 32.
Zsolt. 32.
Az igaz bűnbánó boldogsága és reménysége.
Zsolt. 32,1
Dávid tanítása.
Boldog az, a kinek [Róm. 2,6. 7.] hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
Boldog az, a kinek [Róm. 2,6. 7.] hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
Zsolt. 32,2
Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében [Jel. 14,1. 5.] csalárdság nincsen.
Zsolt. 32,3
Míg elhallgatám, megavultak csontjaim [Zsolt. 31,11.] a napestig való jajgatás miatt.
Zsolt. 32,4
Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
Zsolt. 32,5
Vétkemet bevallám néked, [Zsolt. 51,6.] bűnömet el nem [Jób 31,33. Péld. 28,13. 1 Ján. 1,9.] fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.
Zsolt. 32,6
Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, [Ésa. 49,8.] alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá.
Zsolt. 32,7
Te vagy oltalmam, [Zsolt. 9,10.] te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás [Zsolt. 18,1.] örömével! Szela.
Zsolt. 32,8
Bölcscsé teszlek [Zsolt. 25,12.] és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.
Zsolt. 32,9
Ne legyetek oktalanok, mint a [Zsolt. 49,21. Ésa. 1,3. Préd. 3,19.] ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.
Zsolt. 32,10
Sok bánata van [Péld. 13,21.] a gonosznak, de a ki bízik [Ésa. 40,31.] az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.
Zsolt. 32,11
Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti [Zsolt. 33,1-5. Luk.1,46-49.] igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!
