Zsolt. 31.
Zsolt. 31.
Az emberektől bántalmazott lélek reménysége, esdeklése.
Zsolt. 31,1
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
Zsolt. 31,2
Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek [Zsolt. 22,6. 71,1.] meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
Zsolt. 31,3
Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős [Zsolt. 71,3. Péld. 18,10.] kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.
Zsolt. 31,4
Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te [Zsolt. 25,11.] nevedért és vezérelj engemet.
Zsolt. 31,5
Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.
Zsolt. 31,6
Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.
Zsolt. 31,7
Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
Zsolt. 31,8
Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet;
Zsolt. 31,9
És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.
Zsolt. 31,10
Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, [Jób 17,6. Zsolt. 6,8.] lelkem, testem.
Zsolt. 31,11
Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.
Zsolt. 31,12
Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.
Zsolt. 31,13
Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
Zsolt. 31,14
Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
Zsolt. 31,15
De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy [Zsolt. 22,11.] Istenem.
Zsolt. 31,16
Életem ideje [Jób 14,5.] kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
Zsolt. 31,17
Világosítsd meg [Zsolt 4,7.] orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
Zsolt. 31,18
Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a [Zsolt. 6,11.] gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba.
Zsolt. 31,19
A hazug ajkak némuljanak el, a melyek [Péld. 14,3. Zsolt. 52,3. 4.] vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
Zsolt. 31,20
Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged [Ésa. 64,1. 1 Kor. 2,9.] félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.
Zsolt. 31,21
Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban [Zsolt. 27,5.] őrzöd őket [Zsolt. 52,3-5.] a perpatvarkodó nyelvektől.
Zsolt. 31,22
Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!
Zsolt. 31,23
Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: [Ésa. 38,11. 12.] Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
Zsolt. 31,24
Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; [Zsolt. 34,10.] a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a [Róm. 2,6-9.] kevélyen cselekvőknek!
Zsolt. 31,25
Legyetek erősek és bátorodjék a ti [Zsolt. 27,4.] szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!
