Zsolt. 29.
Zsolt. 29.
Isten dicsőítésére való serkentés.
Zsolt. 29,1
Dávid zsoltára.
Adjatok az Úrnak, ti [Zsolt. 96,7. 8.] fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet!
Adjatok az Úrnak, ti [Zsolt. 96,7. 8.] fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet!
Zsolt. 29,2
Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.
Zsolt. 29,3
Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.
Zsolt. 29,4
Az Úr szava [Ésa. 30,31.] erős; az Úr szava fenséges.
Zsolt. 29,5
Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon [Ésa. 2,12. 13.] czédrusait is.
Zsolt. 29,6
És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.
Zsolt. 29,7
Az Úr szava [Ésa. 66,15. 16. 2 Thess. 1,8.] tűzlángokat szór.
Zsolt. 29,8
Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.
Zsolt. 29,9
Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában [Zsolt. 134,1. 2.] mindene azt mondja: dicső!
Zsolt. 29,10
Az Úr trónolt az [1 Móz. 6,17. 8,1-3.] özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.
Zsolt. 29,11
Az Úr ad erőt [5 Móz. 28,7. 13.] népének, az Úr megáldja népét [1 Kir. 4,20. 21.] békességgel.
