Zsolt. 28.
Zsolt. 28.
Oltalomért való könyörgés.
Zsolt. 28,1
Dávidé.
Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma [Zsolt. 104,7.] maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma [Zsolt. 104,7.] maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
Zsolt. 28,2
Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.
Zsolt. 28,3
Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, a kik [Zsolt. 26,9.] békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság [2 Sám. 20,9. Jer. 9,8.] van szívökben.
Zsolt. 28,4
Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és [Róm. 2,6-9. 2 Thess. 1,6. 7.] igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!
Zsolt. 28,5
Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja őket [Jób 34,26. 27. Luk. 19,42-44.] és föl nem építi őket.
Zsolt. 28,6
Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek [Zsolt. 18,4. 49.] szavát.
Zsolt. 28,7
Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt.
Zsolt. 28,8
Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének [Zsolt. 20,7.] megtartó erőssége.
Zsolt. 28,9
Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké!
