Zsolt. 27.
Zsolt. 27.
A háborgatott ember imádsága a szabadulásért.
Zsolt. 27,1
Dávidé.
Az Úr az én [Mik. 7,8.] világosságom és üdvösségem: kitől [Zsolt. 118,6.] féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?
Az Úr az én [Mik. 7,8.] világosságom és üdvösségem: kitől [Zsolt. 118,6.] féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?
Zsolt. 27,2
Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők [Zsolt. 18,38. 39.] botlanak meg és hullanak el.
Zsolt. 27,3
Ha tábor fog körül, [Zsolt. 3,6. 7.] nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.
Zsolt. 27,4
Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy [Zsolt. 23,6. 42,2. 3.] lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
Zsolt. 27,5
Bizony elrejt engem az ő hajlékába [Zsolt. 31,21.] a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
Zsolt. 27,6
Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
Zsolt. 27,7
Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
Zsolt. 27,8
Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
Zsolt. 27,9
Ne rejtsd [Zsolt. 104,28.] el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
Zsolt. 27,10
Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr [Ésa. 49,15. 16.] magához vesz engem.
Zsolt. 27,11
Taníts meg engem a [Zsolt. 25,4. 5. 9.] te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
Zsolt. 27,12
Ne adj át engem [Zsolt. 31,9.] szorongatóim kivánságának, mert hamis [1 Sám. 24,10. Zsolt. 109,2.] tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
Zsolt. 27,13
Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
Zsolt. 27,14
Várjad [Ésa. 25,9. Zsolt. 31,25.] az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
