Zsolt. 26.
Zsolt. 26.
A hű és templomszerető ember bizodalma és könyörgése.
Zsolt. 26,1
Dávidé.
Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban [Zsolt. 18,24. 25.] éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.
Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban [Zsolt. 18,24. 25.] éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.
Zsolt. 26,2
Próbálj meg, Uram, [Zsolt. 139,23.] és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.
Zsolt. 26,3
Mert kegyelmed szemem előtt van, és [Zsolt. 11,5. 1 Kir. 14,8.] hűségedben járok-kelek.
Zsolt. 26,4
Nem ültem [Zsolt. 1,1. Jób 31,5.] együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.
Zsolt. 26,5
Gyűlölöm [Zsolt. 101,7. 8.] a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.
Zsolt. 26,6
Ártatlanságban [5 Móz. 21,6. 7.] mosom kezemet, és oltárodat [Zsolt. 27,6.] gyakorlom Uram!
Zsolt. 26,7
Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.
Zsolt. 26,8
Uram, szeretem [Zsolt. 42,23. 27,4.] a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged [2 Sám. 6,1. 7.] hajlékának helyét.
Zsolt. 26,9
Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a [Zsolt. 5,6. 7. 11,5.] vérszopókkal együvé,
Zsolt. 26,10
A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.
Zsolt. 26,11
Én pedig [vers 3-6.] ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.
Zsolt. 26,12
Lábam megáll [Zsolt. 1,1. 2. 18,22. 23.] igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.
