Zsolt. 25.
Zsolt. 25.
Az üldözöt kegyes ember könyörgése.
Zsolt. 25,1
Dávidé.
Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
Zsolt. 25,2
Istenem, benned [Zsolt. 22,5. 6.] bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek [Zsolt. 13,4. 5.] rajtam ellenségeim.
Zsolt. 25,3
Senki se szégyenüljön meg, [Ésa. 28,16. Róm. 10,11.] a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
Zsolt. 25,4
Útjaidat, [Zsolt. 5,9. 27,11.] Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
Zsolt. 25,5
Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító [Zsolt. 18,3.] Istenem, mindennap várlak téged.
Zsolt. 25,6
Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva [Zsolt. 103,17. 106,1.] vannak.
Zsolt. 25,7
Ifjúságomnak [Jób 13,26.] vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
Zsolt. 25,8
Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
Zsolt. 25,9
Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg [Jób 36,22.] az alázatosokat.
Zsolt. 25,10
Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait [5 Móz. 28,1-14.] megtartják.
Zsolt. 25,11
A te nevedért, [Ésa. 43,25.] Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
Zsolt. 25,12
Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja [Zsolt. 32,8.] annak az útat, a melyet válaszszon.
Zsolt. 25,13
Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a [Zsolt. 36,9.] földet.
Zsolt. 25,14
Az Úr bizodalmas [Péld. 3,32.] az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
Zsolt. 25,15
Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki [Zsolt. 18,24.] a tőrből lábamat.
Zsolt. 25,16
Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
Zsolt. 25,17
Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
Zsolt. 25,18
Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg [Zsolt. 19,13.] minden bűnömet.
Zsolt. 25,19
Lásd meg ellenségeimet, [Zsolt. 69,5.] mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
Zsolt. 25,20
Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
Zsolt. 25,21
Ártatlanság [Zsolt. 18,21-24.] és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
Zsolt. 25,22
Mentsd ki, Isten, [Zsolt. 130,8.] Izráelt minden bajából.
