Zsolt. 24.
Zsolt. 24.
Az Úr hegyének lakosa; a mennyei király.
Zsolt. 24,1
Dávid [2 Sám. 23,1.] zsoltára.
Az Úré a föld [2 Móz. 19,5.] s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.
Az Úré a föld [2 Móz. 19,5.] s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.
Zsolt. 24,2
Mert ő alapította azt a tengereken, és a [2 Pét. 3,5.] folyókon megerősítette.
Zsolt. 24,3
Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda [Zsolt. 15,1-5.] áll meg az ő szent helyén?
Zsolt. 24,4
Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.
Zsolt. 24,5
Áldást nyer [Ésa. 18,18.] az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől.
Zsolt. 24,6
Ilyen az őt keresők nemzetsége, a Jákób nemzetsége, a kik a te orczádat keresik. Szela.
Zsolt. 24,7
Ti kapuk, [Zsolt. 118,19.] emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya.
Zsolt. 24,8
Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.
Zsolt. 24,9
Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség [vers 7.] királya!
Zsolt. 24,10
Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség [vers 8.] királya. Szela.
