Zsolt. 2.
Zsolt. 2.
Jövendölés a Messiás hatalmáról.
Zsolt. 2,1
Miért [Csel. 4,25-27.] dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Zsolt. 2,2
A föld királyai [2 Sám. 5,17. 22. 8,12.] felkerekednek és a fejedelmek együtt [Máté 26,3. 4.] tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
Zsolt. 2,3
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és [Jer. 10,20.] dobjuk le magunkról köteleiket!
Zsolt. 2,4
Az egekben [Zsolt. 37,13. 59,9.] lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
Zsolt. 2,5
Majd szól nékik haragjában, [Zsolt. 46,7.] és megrettenti őket gerjedelmében:
Zsolt. 2,6
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, [1 Sám. 13,14. 16,1. 13. Mik. 4,7.] az én szent hegyemen!
Zsolt. 2,7
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam [Zsolt. 89,28. Csel. 13,32. 33. Zsid. 1,4. 5. 5,5.] vagy te; én ma nemzettelek téged.
Zsolt. 2,8
Kérjed tőlem és [Zsolt. 82,8. 22,28.] odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Zsolt. 2,9
Összetöröd [Zsolt. 18,38. 39. Jel. 2,26. 27. 19,15.] őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Zsolt. 2,10
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Zsolt. 2,11
Szolgáljátok az [vers 2.] Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Zsolt. 2,12
Csókoljátok a Fiút, [vers 6. 7. Zsolt. 34,9. Luk. 9,35. Róm. 9,33.] hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
