Zsolt. 3.
Zsolt. 3.
Az igazak még ellenségeik közt is bátorságosak.
Zsolt. 3,1
Dávid zsoltára; fia, [2 Sám. 15,13-18. 16,11.] Absolon elől való futásakor.
Zsolt. 3,2
Uram! mennyire [Zsolt, 25,19.] megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Zsolt. 3,3
Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára [2 Sám. 17,2.] segítség Istennél, Szela.
Zsolt. 3,4
De te, oh Uram! [1 Móz. 15,1.] paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki [Zsolt. 27,6. 110,7.] felmagasztalja az én fejemet.
Zsolt. 3,5
Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. Szela.
Zsolt. 3,6
Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr [vers 4. Zsolt. 4,9.] támogat engem.
Zsolt. 3,7
Nem félek [vers 4. 6. Zsolt. 27,3.] sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Zsolt. 3,8
Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok [Zsolt. 58,7. 2 Sám. 15,31.] fogait összetörted.
Zsolt. 3,9
Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te [Ésa. 43,11. Hós. 13,4.] áldásod. Szela.
