Zsolt. 1.
Zsolt. 1.
Az ember legfőbb java; az istenfélők és istentelenek különböző állapota.
Zsolt. 1,1
Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, [Zsolt. 26,4. 5. 119,1. Péld. 1,10. 15.] bűnösök útján meg nem áll, és [Jer. 15,17.] csúfolódók székében nem ül;
Zsolt. 1,2
Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, [5 Móz. 17,19. Józs. 1,8.] és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
Zsolt. 1,3
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé [Jer. 17,8.] ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
Zsolt. 1,4
Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a [Jób. 21,18. Zsolt 35,5. 37,6. Ésa. 17,13. 14.] polyva, a mit szétszór a szél.
Zsolt. 1,5
Azért nem [Jób 13,16. Máté 25,33-41. 46.] állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
Zsolt. 1,6
Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok [Zsolt. 37,18-20. Jób. 23,10.] útja pedig elvész.
