Zsolt. 18.
Zsolt. 18.
Dávid az Istent dicséri, és hálát ad jótéteményeiért. Lásd 2 Sám. 22. részét is.
Zsolt. 18,1
Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította [2 Sám. 22,1. 2.] őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.
Zsolt. 18,2
És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Zsolt. 18,3
Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, [Zsid. 2,13.] ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Zsolt. 18,4
Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. [Zsolt. 66,17-19.]
Zsolt. 18,5
Halál kötelei vettek körül, [Zsolt. 116,3. 1 Sám. 19,10-12. 23,26. 2 Sám. 21,15-17.] s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Zsolt. 18,6
A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.
Zsolt. 18,7
Szükségemben az Urat hívtam, és az én [Zsolt. 16,8.] Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Zsolt. 18,8
Megindult, [Bir. 5,4. 5.] megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Zsolt. 18,9
Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő [Zsid. 12,29.] tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Zsolt. 18,10
Lehajtotta [Ésa. 19,1.] az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Zsolt. 18,11
Kérubon [2 Móz. 15,18-22.] haladt és röpült, és a szelek [Zsolt. 104,4.] szárnyain suhant.
Zsolt. 18,12
A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora [Ésa. 50,3.] körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Zsolt. 18,13
Az előtte lévő fényességből [2 Móz. 24,17.] felhőin jégeső tört át és [Zsolt. 97,3. 4.] eleven szén.
Zsolt. 18,14
És dörgött az Úr [1 Sám. 7,10.] a mennyekben, és a Magasságos zengett; [Józs. 10,11.] és jégeső hullt és eleven szén.
Zsolt. 18,15
És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, [Bir. 5,20.] villámokat szórt és megháborította azokat.
Zsolt. 18,16
És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Zsolt. 18,17
Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont [1 Sám. 22,17. Zsolt. 69,15. Jób 22,11.] engem nagy vizekből.
Zsolt. 18,18
Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, [1 Sám. 24,15.] s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Zsolt. 18,19
Rám jöttek [1 Sám. 23,26-28. rész 19,10-12.] veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
Zsolt. 18,20
És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Zsolt. 18,21
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, [Zsolt. 7,9. 2 Sám. 22,21-25.] kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Zsolt. 18,22
Mert megőriztem [1 Kir. 9,4. 11,33.] az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Zsolt. 18,23
Mert minden [5 Móz. 17,19. 20. 1 Kir. 3,14. 19. 9,4.] ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
Zsolt. 18,24
És tökéletes [1 Kir. 9,4. 15,5.] voltam előtte, őrizkedtem [1 Sám. 25,22. 23.] az én vétkemtől.
Zsolt. 18,25
És megfizetett nékem az Úr az én igazságom [vers 23. 24.] szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Zsolt. 18,26
Az irgalmashoz [Máté 5,7.] irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Zsolt. 18,27
A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás [3 Móz. 26,23. 24.] vagy.
Zsolt. 18,28
Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket [Ésa. 2,11. Péld. 29,23.] megalázod;
Zsolt. 18,29
Mert te gyujtod [Zsolt. 132,17.] meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én [Zsolt. 97,11. 112,4.] sötétségemet.
Zsolt. 18,30
Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által [Zsolt. 60,8. 12. 2 Sám. 22,30.] kőfalon is átugrom.
Zsolt. 18,31
Az Istennek [Zsolt. 19,8. 2 Sám. 22,31.] útja tökéletes; az Úrnak [Zsolt. 12,7.] beszéde tiszta; paizsuk [Péld. 18,10.] ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Zsolt. 18,32
Mert kicsoda Isten [2 Sám. 22,32.] az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Zsolt. 18,33
Az Isten, a ki felövez [Zsolt. 144,1. 2.] engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Zsolt. 18,34
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az [2 Sám. 22,34.] én magas helyeimre állít engem.
Zsolt. 18,35
Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják [1 Sám. 17,4-7. 14-50.] az érczíjat.
Zsolt. 18,36
És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te [2 Sám. 5,10. 8,13. 14.] jóvoltod felmagasztalt engem.
Zsolt. 18,37
Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Zsolt. 18,38
Üldözöm [2 Sám. 10,19. 12,29-31.] ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Zsolt. 18,39
Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Zsolt. 18,40
Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Zsolt. 18,41
És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az [1 Sám. 20,15. 2 Sám. 10,19. 12,29-31.] én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Zsolt. 18,42
Kiáltottak, de nem volt szabadító, az [1 Sám. 28,6. 15-18.] Úrhoz és nem felelt nékik.
Zsolt. 18,43
És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza [Zsolt. 83,11.] sarát.
Zsolt. 18,44
Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek [2 Sám. 18,5. 7. 22,44.] fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Zsolt. 18,45
A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek [2 Sám. 8,9. 10.] is hizelegnek nékem.
Zsolt. 18,46
Az idegenek [2 Sám. 8,12. 13.] elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
Zsolt. 18,47
Él az Úr és áldott [5 Móz. 32,15.] az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Zsolt. 18,48
Az Isten, a ki [2 Sám. 22,48.] bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Zsolt. 18,49
A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz [vers 44. Zsolt. 27,6.] engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Zsolt. 18,50
Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek [Zsolt. 60,8. 10. 11. Róm. 15,9.] között, és éneket zengek a te nevednek.
Zsolt. 18,51
Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az [2 Sám. 7,13-16. 23,2. 5.] ő magvával mindörökké.
