Zsolt. 17.
Zsolt. 17.
Oltalom-kérés a hitetlenek ellen.
Zsolt. 17,1
Dávid imádsága.
Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre [Zsolt. 4,2. 5,2.] könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre [Zsolt. 4,2. 5,2.] könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
Zsolt. 17,2
A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid [Zsolt. 43,1.] hadd lássanak igazat.
Zsolt. 17,3
Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál [Zsolt. 139,1-3.] semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
Zsolt. 17,4
Az emberek cselekedeteinél a te ajkad [Jób 21,23. Zsolt. 119,120.] igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
Zsolt. 17,5
Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
Zsolt. 17,6
Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
Zsolt. 17,7
Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
Zsolt. 17,8
Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
Zsolt. 17,9
A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
Zsolt. 17,10
Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
Zsolt. 17,11
Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
Zsolt. 17,12
Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra [Zsolt. 10,9.] szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
Zsolt. 17,13
Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
Zsolt. 17,14
Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; [Jób 21,8-13.] megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
Zsolt. 17,15
Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn [Jób 19,26. 27. Dán. 12,1.] felserkenek.
