Zsolt. 16.
Zsolt. 16.
Jövendölés a Messiás feltámadásáról.
Zsolt. 16,1
Dávid miktámja.
Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Zsolt. 16,2
Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Zsolt. 16,3
A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van [Zsolt. 101,6.] minden gyönyörűségem.
Zsolt. 16,4
Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Zsolt. 16,5
Az Úr az én [Siral. 3,24.] osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Zsolt. 16,6
Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Zsolt. 16,7
Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is [Zsolt. 63,7.] oktatnak engem az én veséim.
Zsolt. 16,8
Az Úrra [Zsolt. 28,7. 49,16. Csel. 2,25-28.] néztem szüntelen; mert jobb kezem [Zsolt. 109,31. 110,5.] felől van, meg nem rendülök.
Zsolt. 16,9
Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Zsolt. 16,10
Mert nem hagyod [Zsolt. 86,13. 88,6. 7. 116,8. 9. Csel. 2,31. Ésa. 53,10-12.] lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
Zsolt. 16,11
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes [Zsolt. 17,15.] öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
