Zsolt. 13.
Zsolt. 13.
Dávid panasza.
Zsolt. 13,1
Az [2 Sám. 23,1.] éneklőmesternek; [1 Krón. 25,1.] Dávid zsoltára.
Zsolt. 13,2
Uram, meddig [Zsolt 77,8-11.] felejtkezel el rólam [Zsolt. 10,1.] végképen? Meddig rejted el orczádat tőlem?
Zsolt. 13,3
Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?
Zsolt. 13,4
Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;
Zsolt. 13,5
Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim [Zsolt. 25,2.] ne örüljenek, hogy tántorgok.
Zsolt. 13,6
Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a [Zsolt. 4,7. 8. 5,11. 12.] szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!
