Zsolt. 12.
Zsolt. 12.
Dávid panasza.
Zsolt. 12,1
Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid [1 Krón. 25,1.] zsoltára.
Zsolt. 12,2
Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert [Ésa. 57,1. Jer. 7,28.] eltüntek a hívek az emberek fiai közül.
Zsolt. 12,3
Hamisságot [Jer. 5,1-3. Mik. 6,4-6.] szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.
Zsolt. 12,4
Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
Zsolt. 12,5
A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?
Zsolt. 12,6
A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
Zsolt. 12,7
Az Úr beszédei [Zsolt. 18,31. 119,40. Péld. 30,5.] tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.
Zsolt. 12,8
Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.
Zsolt. 12,9
Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság [Péld. 28,12.] felmagasztaltatik az emberek fiai közt.
