Zsolt. 14.
Zsolt. 14.
Az emberek bűnösségéről.
Zsolt. 14,1
Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag [Zsolt. 10,4. 53,3.] az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
Zsolt. 14,2
Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, [Zsolt. 33,12.] ha van-é értelmes, Istent kereső?
Zsolt. 14,3
Mindnyájan elhajlottak; egyetemben [Róm. 3,11-17.] elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
Zsolt. 14,4
Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én [Zsolt. 79,7. Hós. 7,7.] népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?
Zsolt. 14,5
Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
Zsolt. 14,6
A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.
Zsolt. 14,7
Vajha eljőne Sionból [Zsolt. 53,7.] Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr [1 Krón. 15,13.] visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.
