Zsolt. 11.
Zsolt. 11.
Dávid panasza.
Zsolt. 11,1
Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss [1 Sám. 16,19.] a ti hegyetekre, mint a madár?!
Zsolt. 11,2
Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az [Zsolt. 37,14.] igazszívűekre lövöldözzenek.
Zsolt. 11,3
Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
Zsolt. 11,4
Az Úr az ő szent [Hab. 2,20.] templomában, az Úr [Ésa. 66,1.] trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
Zsolt. 11,5
Az Úr az igazat [Zsolt. 26,2. 3.] megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő [Zsolt. 5,5.] lelke.
Zsolt. 11,6
Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő [Ezék. 38,22.] és égető szél az ő osztályrészök!
Zsolt. 11,7
Mert az Úr igaz; [5 Móz. 10,17.] igazságot szeret, az igazak látják az [Zsolt. 33,18.] ő orczáját.
