2 Sám. 6.
2 Sám. 6.
Dávid a szövetség ládáját a maga városába, Sionba viszi.
2 Sám. 6,1
Összegyűjté ezek után Dávid az egész [1 Krón. 13,1-6.] Izráelnek színét, harmincezer embert.
2 Sám. 6,2
És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának városába, [1 Krón. 13,6. 1 Sám. 7,1.] Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névről, a Seregek Urának nevéről neveztetik, ki ül a Kérubok [2 Móz. 25,20-22.] között.
2 Sám. 6,3
És tevék az Isten ládáját új [1 Sám. 6,7. 10. 11.] szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.
2 Sám. 6,4
Elvivék azért azt az [1 Sám. 7,1.] Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda előtt megyen.
2 Sám. 6,5
Dávid [vers 14. 15.] pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr előtt, jegenyefából való minden szerszámokkal, hegedűkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal.
2 Sám. 6,6
És mikor Nákonnak [1 Krón. 13,9.] szérűjére jutának, kinyújtá Uzza az ő kezét az Isten ládájára, és megtartá azt; mert az ökrök félremozdították vala.
2 Sám. 6,7
Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott őt az Isten vakmerőségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.
2 Sám. 6,8
És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.
2 Sám. 6,9
Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jőjjön az Úr ládája én hozzám?
2 Sám. 6,10
És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját [rész 5,7.] Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed [1 Krón. 13,13.] Edom házánál.
2 Sám. 6,11
És lőn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.
2 Sám. 6,12
És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr [1 Krón. 13,14.] az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé [1 Krón. 15,1. 3.] az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid [rész 5,7.] városába [vers 5. 14.] vígassággal.
2 Sám. 6,13
Mikor pedig azok, a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék ott egy ökröt és hízott borjút.
2 Sám. 6,14
Dávid pedig teljes [vers 5.] erejéből tánczol vala az Úr előtt, és gyolcs [1 Krón. 15,27.] efódot övedzett magára Dávid.
2 Sám. 6,15
Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.
2 Sám. 6,16
Lőn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, [rész 3,14. 15.] Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr előtt, [vers 23.] megútálá őt szívében.
2 Sám. 6,17
Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az [1 Krón. 15,1. 16,1.] ő helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égőáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr előtt.
2 Sám. 6,18
Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égőáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá [1 Kir. 8,55-61.] a népet a Seregek Urának nevében.
2 Sám. 6,19
És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az ő házához.
2 Sám. 6,20
Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is: kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsőséges [vers 16.] vala ma Izráel királya, ki az ő szolgáinak szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni!
2 Sám. 6,21
És monda Dávid Mikálnak: Az Úr előtt, ki inkább engem [1 Sám. 16,1. 13.] választott, mint atyádat és az ő egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme [1 Kir. 8,16.] legyek, igen, az Úr előtt örvendezém.
2 Sám. 6,22
Sőt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók [vers 20.] előtt, a kikről te szólasz.
2 Sám. 6,23
Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha [vers 16. 20.] gyermeke az ő halálának napjáig.
