2 Sám. 5.
2 Sám. 5.
Dávidnak boldog állapota az ő országában, és az egész Izráelen való uralkodása.
2 Sám. 5,1
Eljövének pedig [rész 3,17-19. 1 Krón. 11,1.] Dávidhoz Hebronba Izráelnek minden nemzetségei, és szólának ilyenképen: Ímé mi a te csontodból és testedből valók vagyunk,
2 Sám. 5,2
Mert ennekelőtte is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izráelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted [Zsolt. 78,70. 71.] az én népemet, az Izráelt, és te fejedelem leszel Izráel felett.
2 Sám. 5,3
Eljövének azért Izráelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velek Dávid király Hebronban az Úr előtt, és királylyá kenék Dávidot [rész 2,4. 7.] Izráel felett.
2 Sám. 5,4
Harmincz esztendős vala Dávid, mikor uralkodni kezde, és negyven esztendeig uralkodék.
2 Sám. 5,5
Hebronban uralkodék a [rész 2,4. 7. 1 Kir. 2,11.] Júda nemzetségén hét esztendeig és hat hónapig; és Jeruzsálemben uralkodék harminczhárom esztendeig az egész Izráel és Júda nemzetségein.
2 Sám. 5,6
Felméne pedig a király és az ő népe Jeruzsálembe a [Csel. 7,45.] Jebuzeusok ellen, kik azt a földet lakják vala, ők azonban azt mondák Dávidnak: Nem jössz ide be, hanem a sánták és vakok elűznek téged! melylyel azt jelenték: Nem jő ide be Dávid.
2 Sám. 5,7
Bevevé mindazáltal Dávid a Sion várát, és az immár a Dávid [vers 9. rész 6,12.] városa.
2 Sám. 5,8
Mert azt mondá Dávid ama napon: Mindenki, a ki vágja [1 Krón. 11,6.] a Jebuzeusokat, menjen fel a csatornához és vágja ott a sántákat és a vakokat, a kiket [vers 6.] gyűlöl a Dávid lelke. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a házba!
2 Sám. 5,9
És lakozék Dávid abban a [vers 7. 2 Krón. 11,6. 7.] várban, és nevezé azt Dávid városának; és megépíté Dávid köröskörül, Millótól fogva befelé.
2 Sám. 5,10
Dávid pedig [rész 3,1.] folytonosan emelkedék és növekedék, mert az Úr, a Seregeknek Istene vala ő vele.
2 Sám. 5,11
Követeket külde pedig [1 Krón. 14,1.] Hirám, Tírusnak királya Dávidhoz, és czédrusfákat is, ácsmestereket és kőmíveseket, és építének házat Dávidnak.
2 Sám. 5,12
És belátta Dávid, hogy az Úr megerősítette őt az Izráel felett való királyságában, és hogy felmagasztalta az ő királyságát az ő népéért, Izráelért.
2 Sám. 5,13
Vőn pedig még magának [1 Krón. 3,1. 9.] Dávid ágyasokat, és [5 Móz. 17,17.] feleségeket Jeruzsálemből, minekutána Hebronból oda ment; és lőnek még Dávidnak fiai és leányai.
2 Sám. 5,14
És ezek a nevei azoknak, a kik Jeruzsálemben születtek: [1 Krón. 3,5-9.] Sammua, Sóbáb, Nátán, Salamon,
2 Sám. 5,15
Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia,
2 Sám. 5,16
Elisáma, Eljada és Elifélet.
2 Sám. 5,17
Mikor pedig a Filiszteusok meghallották, hogy királylyá kenték [1 Krón. 14,8.] Dávidot az Izráelen; felkelének mind a Filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erősségbe.
2 Sám. 5,18
A Filiszteusok pedig elérkezének és elszéledének a Réfaim völgyében.
2 Sám. 5,19
Megkérdé azért Dávid az Urat ilyen szóval: Elmenjek-é a Filiszteusok ellen? Kezembe adod-é [1 Sám. 30,8.] őket? Felele az Úr Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a Filiszteusokat.
2 Sám. 5,20
Elérkezék azért Dávid Baál Perázimba, és megveré ott őket Dávid, és monda: Szétszórta az Úr ellenségimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak.
2 Sám. 5,21
És ott hagyák az ő bálványaikat, melyeket felszedének [1 Krón. 14,12. 2 Móz. 23,24. 4 Móz. 32,20. 5 Móz. 7,25.] Dávid és az ő szolgái.
2 Sám. 5,22
Azután ismét feljövének a Filiszteusok, és elszéledének a Réfaim völgyében.
2 Sám. 5,23
Megkérdé azért Dávid az Urat, ki ezt felelé: Ne menj most reájok; hanem kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében támadd meg őket.
2 Sám. 5,24
És mikor a szederfák tetején indulásnak [2 Kir. 7,6. 7.] zaját fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy te előtted az Úr, hogy megverje a Filiszteusok táborát.
2 Sám. 5,25
És úgy cselekedék Dávid, a mint megparancsolta vala néki az Úr: és vágta [vers 20. rész 3,18.] a Filiszteusokat Gibeától fogva, mind addig, míg [Józs. 16,10.] Gézerbe mennél.
