2 Sám. 7.
2 Sám. 7.
Dávid templomot akar építeni.
2 Sám. 7,1
Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől,
2 Sám. 7,2
Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, [1 Krón. 17,1.] én czédrusfából csinált palotában [Agge. 1,4.] lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok [rész 6,17.] között van.
2 Sám. 7,3
És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van.
2 Sám. 7,4
Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:
2 Sám. 7,5
Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban [1 Kir. 5,3. 1 Krón. 22,8.] lakjam?
2 Sám. 7,6
Mert én nem laktam házban [1 Kir. 8,16.] attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.
2 Sám. 7,7
Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat?
2 Sám. 7,8
Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, [1 Sám. 16,11. 12. Zsolt. 78,70. 71.] a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;
2 Sám. 7,9
És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet [rész 3,18. Csel. 7,45.] előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak.
2 Sám. 7,10
Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem [2 Krón. 33,8. Jer. 39,1-9.] mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint [Bir. 13,1.] annakelőtte,
2 Sám. 7,11
Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem [Bir. 2,18.] az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az [vers 12-16.] Úr.
2 Sám. 7,12
Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a [1 Kir. 8,5. 20. Csel. 2,30.] te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:
2 Sám. 7,13
Az fog házat [rész 23,2. 5. 1 Kir. 5,5. 6,1. 9. 12.] építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.
2 Sám. 7,14
Én leszek néki [Zsolt. 89,27-33. Zsid. 1,5.] atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt [1 Kir. 11,39.] emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével;
2 Sám. 7,15
Mindazáltal [1 Sám. 16,1.] irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted.
2 Sám. 7,16
És állandó lészen a te házad, és a te országod [1 Kir. 11,29-33. 12,16-20.] mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké.
2 Sám. 7,17
Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
2 Sám. 7,18
Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok [1 Sám. 16,11. 12.] én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?
2 Sám. 7,19
És ez még csekélynek [vers 8. 9.] tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől [vers 13.] messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!
2 Sám. 7,20
De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól [1 Sám. 16,1. 3.] ismered, Uram Isten, a te szolgádat?
2 Sám. 7,21
A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy [vers 12. rész 23,2. 5. Csel. 2,30.] megjelentsd a te szolgádnak.
2 Sám. 7,22
Ennekokáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs [5 Móz. 4,35. Zsolt. 86,8.] olyan, mint te, és rajtad kivül nincsen Isten, mind a szerint, a mint hallottuk a mi füleinkkel.
2 Sám. 7,23
Mert melyik nép olyan, mint a te néped, [5 Móz. 4,7. 8. 33,29. Zsolt. 147,19. 20.] az Izráel, melyért [2 Móz. 3,7. 4,22.] elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Égyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől.
2 Sám. 7,24
Mert megerősítetted magadnak a te népedet, [5 Móz. 7,6. 8.] az Izráelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nékik Istenök.
2 Sám. 7,25
Most annakokáért, Uram Isten, a mit szóltál [vers 11-15.] a te szolgád felől, és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, a mint szólottál;
2 Sám. 7,26
Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te előtted!
2 Sám. 7,27
Mert megjelentetted a te szolgádnak [vers 4. 5. 11.] fülébe, óh Seregeknek Ura és Izráelnek [vers 23.] Istene, ezt mondván: Házat építek néked. Ezért készteté szolgádat az ő szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád.
2 Sám. 7,28
Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te [Ján. 17,17.] beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől),
2 Sám. 7,29
Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.
