2 Sám. 20.
2 Sám. 20.
Séba és Amasa veszedelme; Dávid tiszttartói.
2 Sám. 20,1
Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba vala, Bikrinek fia, Benjámin nemzetségéből való férfiú. Ez trombitát fuvata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi [1 Kir. 12,16.] örökségünk nincsen az Isai fiában. Azért oh Izráel, oszoljatok el, kiki az ő sátorába.
2 Sám. 20,2
Eltávozék azért mind az Izráel népe Dávidtól Séba [vers 15. 21.] után, Bikri fia után. A Júda nemzetségéből valók azonban mellette maradának az ő királyoknak, a Jordán vizétől fogva mind Jeruzsálemig.
2 Sám. 20,3
Bemenvén pedig Dávid az ő házába Jeruzsálemben, előhozatá a király [rész 16,21. 22.] azt a tíz ágyasát, a kiket otthon hagyott vala a ház őrzésére; és őrizet alá rekeszté és tápláltatá azokat; de hozzájok be nem méne. És őrizet alatt lőnek haláloknak napjáig, özvegységben élvén.
2 Sám. 20,4
Monda pedig a király Amasának: Gyűjtsd [rész 17,25. 19,13.] össze nékem a Júda nemzetségét három nap alatt, és magad is itt légy jelen.
2 Sám. 20,5
Elméne azért Amasa, hogy összegyűjtse Júdát, de több ideig késék, mint a hogy a király meghagyta vala néki.
2 Sám. 20,6
Monda akkor Dávid [rész 18,2.] Abisainak: Ímé majd gonoszabbul cselekeszik velünk Séba, Bikrinek fia, Absolonnál: Vedd magad mellé a te uradnak szolgáit, és kergesd meg őt, nehogy erős városokat szerezzen magának, és elmeneküljön előlünk.
2 Sám. 20,7
Kimenének azért ő utána a Joáb emberei, [rész 18,2.] és a Kereteusok [vers 23. 1 Kir. 1,38.] és Peleteusok és az erősek mindnyájan, és kimenének Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.
2 Sám. 20,8
Mikor pedig ama nagy kősziklánál voltak, mely Gibeonnál [vers 4.] van, Amasa jöve eleikbe; Joáb pedig ruhájába öltözvén, az ő ruháján felül derekához övedzett fegyvere a hüvelyében vala, mely mikor Joáb ment, leesék.
2 Sám. 20,9
És monda Joáb Amasának: Egészségben vagy-é [1 Krón. 2,13-17.] atyámfia? És Joáb megfogá jobbkezével az Amasa szakálát, mintha meg akarná [rész 3,27.] csókolni.
2 Sám. 20,10
Amasa azonban nem őrizkedék a fegyvertől, mely Joáb kezében vala, és általüté [rész 19,13. 1 Kir. 2,5.] őt az ötödik oldalborda alatt, és kiontá a bélit a földre, és noha többször nem üté által, mindazáltal meghala; Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia, üldözék azután Sébát, a Bikri fiát.
2 Sám. 20,11
Megálla pedig az Amasa teste felett Joábnak egy szolgája, és monda: Valaki Joábbal tart és Dávidnak javát kívánja, Joáb után siessen.
2 Sám. 20,12
Amasa pedig fetreng vala a vérben az útnak közepén; látván pedig egy ember, hogy ott mindenki megálla, kivoná Amasát az útról a mezőre, és ruhát vete ő reá; mivel látta, hogy valaki csak arra ment, mind megállott.
2 Sám. 20,13
Minekutána pedig kivonták az útról, minden ember Joáb után siet vala, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.
2 Sám. 20,14
És általméne Séba Izráelnek minden nemzetségein, Abelán és Béth-Maakán, és egész Béreán, kik egybegyűlvén, követik vala őt.
2 Sám. 20,15
És eljövén, körülfogták őt Abelában Béth-Maaka városában, és nagy töltést emelének [2 Kir. 19,32.] a város ellen, mely a kőfallal egyenlő volt; és az egész nép, mely Joábbal vala, rombolá, hogy ledöntse a kőfalat,
2 Sám. 20,16
Akkor kiálta egy eszes asszony a városból: Halljátok meg, halljátok meg! Mondjátok meg, kérlek, Joábnak: Jőjj ide hozzám, valamit mondok néked!
2 Sám. 20,17
Ki mikor hozzá ment, monda az asszony: Te vagy-é Joáb? Felele: Én vagyok. Ki monda néki: Hallgasd meg a te szolgálóleányodnak szavát. És felele: Meghallgatom.
2 Sám. 20,18
Akkor monda az asszony: Korábban azt szokták mondani: Kérdezzék meg Abelát, és úgy végeztek.
2 Sám. 20,19
Én Izráel békeszerető hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és anyát Izráelben? Miért akarod elnyelni az Úrnak örökségét?
2 Sám. 20,20
Akkor felele Joáb, és monda: Távol legyen, távol legyen az én tőlem, hogy elnyeljem és elveszessem!
2 Sám. 20,21
Nem úgy van a dolog, hanem egy ember az Efraim hegységéből való, a kinek neve Séba, a Bikri fia, felemelte [vers 1. 2.] kezét Dávid király ellen: adjátok kézbe azt egyedül, és elmegyek a város alól. És monda az asszony Joábnak: Ímé majd kivetjük a kőfalon a fejét néked.
2 Sám. 20,22
Elméne azért az [Préd. 9,15-18.] asszony nagy eszesen az egész községhez, és elvágatá Sébának, a Bikri fiának fejét, és kiveték Joábnak. Akkor megfuvatá a trombitát, és hazaoszlának a város alól kiki az ő sátorába, Joáb pedig hazaméne Jeruzsálembe, a királyhoz.
2 Sám. 20,23
Joáb [rész 8,16. 18.] pedig Izráel egész serege felett való volt, Benája pedig, Jójadának fia, a Kereteusok és Peleteusok vezére vala.
2 Sám. 20,24
Adorám pedig adószedő, és Jósafát, Ahiludnak fia, emlékíró vala.
2 Sám. 20,25
Séja íródeák, Sádók pedig [rész 8,17.] és Abjátár papok valának.
2 Sám. 20,26
A Jairból való Ira is Dávidnak fő embere vala.
