2 Sám. 21.
2 Sám. 21.
A Gibeoniták haláláért való bosszúállás. Négy ütközete Dávidnak a Filisztesokkal.
2 Sám. 21,1
Lőn pedig nagy éhség Dávidnak idejében három egész esztendeig egymás után, és megkeresé [1 Sám. 30,7. 8.] e miatt Dávid az Urat, és monda az Úr: Saulért és az ő vérszopó háznépéért van ez: mivelhogy megölte a [Józs. 9,3-27.] Gibeonitákat.
2 Sám. 21,2
Hivatá azért a király a Gibeonitákat és szóla nékik: (A Gibeoniták pedig nem az Izráel fiai közül valók valának, hanem az Emoreusok maradékából, a kiknek az Izráel fiai megesküdtek vala; Saul mindazáltal alkalmat keresett vala, hogy azokat levágassa az Izráel és Júda nemzetsége iránti buzgalmából).
2 Sám. 21,3
És monda Dávid a Gibeonitáknak: Mit cselekedjem veletek, és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az Úrnak örökségét?
2 Sám. 21,4
Felelének néki a Gibeoniták: Nincsen nékünk sem ezüstünk, sem aranyunk Saulnál és az ő házánál, és nem kell mi nékünk, hogy valaki megölettessék Izráelben. És monda: Valamit mondotok, megcselekszem veletek.
2 Sám. 21,5
Akkor mondának a királynak: Annak az embernek a házából, a ki megemésztett minket, és a ki ellenünk gonoszt gondola, hogy megsemmisíttessünk, és meg ne maradhassunk Izráel egész határában;
2 Sám. 21,6
Adj nékünk hét embert az ő maradékai közül, a kiket [4 Móz 25,4.] felakaszszunk az Úr előtt, Saulnak, az Úr választottjának Gibeájában. És monda a király: Én átadom.
2 Sám. 21,7
És kedveze a király Méfibósetnek, Jonathán fiának, ki Saul fia vala, az Úr nevére tett [1 Sám. 18,3. 20,15. 42. 23,18.] esküvésért, mely közöttök tétetett, Dávid és Jonathán között, a Saul fia között.
2 Sám. 21,8
De elvevé a király Aja leányának, Rispának [rész 3,7.] két fiát, kiket Saulnak szült vala, Armónit és Méfibósetet, és a Saul leányának, Mikálnak öt fiát, kiket szült Barzillai fiának, [1 Sám. 18,19.] Adrielnek, a Méholátból valónak.
2 Sám. 21,9
És adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták [Ezék. 17,19.] őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg.
2 Sám. 21,10
Vőn pedig Rispa, Ajának leánya egy zsákruhát, és kiteríté azt magának a kősziklán az aratás kezdetétől fogva, míg eső lőn reájok az égből: és nem engedé az égi madarakat azokra szállani nappal, sem pedig a mezei vadakat [5 Móz. 21,23.] éjszaka.
2 Sám. 21,11
És megmondák Dávidnak, a mit Rispa, Ajának leánya, Saulnak ágyasa cselekedett.
2 Sám. 21,12
Akkor elméne Dávid, és elhozá a Saul és Jonathán tetemeit a [1 Sám. 31,10-13.] Jábes-Gileádbeliektől, kik ellopták vala azokat a Bethsánnak utczájáról, a hol őket a Filiszteusok felakasztották vala, mikor a Filiszteusok megverték Sault a Gilboa hegyén.
2 Sám. 21,13
És elhozták onnét Saulnak és az ő fiának, Jonathánnak tetemeit, és összeszedték [vers 8. 9.] azoknak tetemeit is, [5 Móz. 21,23.] a kik felakasztattak.
2 Sám. 21,14
És eltemeték Saulnak és az ő fiának, Jonathánnak tetemeit a Benjámin földében, [Józs. 18,28.] Sélában, az ő atyjának, Kisnek sírboltjában; és megtették mindazt, a mit a király parancsolt. És kiengesztelődött ez által Isten az ország iránt.
2 Sám. 21,15
Ezután ismét háborút kezdének a Filiszteusok Izráel ellen; és elméne Dávid az ő szolgáival együtt, és harczolának a Filiszteusok ellen, annyira, hogy Dávid elfárada.
2 Sám. 21,16
Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot;
2 Sám. 21,17
De Abisai, [rész 18,2. 23,18.] Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: Soha többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad.
2 Sám. 21,18
Lőn azután is harczuk a Filiszteusokkal Gób városánál, és Sibbékai, Husát városból való, akkor megölé Sáfot, [1 Krón. 20,4.] ki az óriások maradékai közül való vala.
2 Sám. 21,19
Azután újra lőn háború a Filiszteusokkal Góbnál, hol Elkhanán, a Bethlehemből való Jaharé Oregimnek fia megölé a Gitteus [1 Sám. 17,4-7. 49.] Góliátot, kinek kopjanyele olyan vala, mint a szövőknek zugolyfája.
2 Sám. 21,20
Gáthban is volt háború, hol egy óriás férfi [1 Krón. 20,6.] vala, kinek kezein és lábain hat-hat ujjai valának, azaz mindenestől huszonnégy, és ez is óriástól származott vala.
2 Sám. 21,21
És szidalmazá [1 Sám. 17,10.] Izráelt, de megölé Jonathán, Dávid bátyjának, Simeának fia.
2 Sám. 21,22
Ezek négyen származtak Gáthban az óriástól, [1 Sám. 17,4-7. 49. 50.] kik mind Dávid keze által és az ő szolgáinak kezeik által estek el.
