2 Sám. 16.
2 Sám. 16.
Dávid büntettetik Sémei szidalma és Absolon paráznasága által.
2 Sám. 16,1
Mikor pedig Dávid egy kevéssé alább ment a hegy tetejéről, eleibe jöve Siba, a Mefibóset szolgája, két megnyergelt szamárral, melyeken kétszáz kenyér és száz kötés aszúszőlő és száz csomó füge és egy tömlő bor vala.
2 Sám. 16,2
És monda a [rész 9,3. 6. 9. 19,17. 18.] király Sibának: Mit akarsz ezzel? Felele Siba: A szamarak a király háznépéé legyenek, hogy rajtok járjanak; a kenyér pedig és a füge, hogy a szolgák megegyék, és a bor, hogy igyék, a ki megfárad a pusztában.
2 Sám. 16,3
És monda a király: Hol van most a te uradnak [rész 9,2-5.] fia? Felele Siba a királynak: Ímé Jeruzsálemben marada, mert azt mondja: Visszaadja [rész 19,26.] ma nékem Izráel háznépe az én atyámnak országát.
2 Sám. 16,4
És monda a király Sibának: Ímé minden [rész 19,29.] tied legyen, valamije volt Mefibósetnek. Monda akkor Siba: Meghajtom magamat; vajha kegyelmet találnék előtted, óh uram király!
2 Sám. 16,5
Elméne azután Dávid király Bahurimig, és ímé onnan egy férfi jöve ki a Saul nemzetségéből való, kinek neve Sémei [rész 19,21. 1 Kir. 2,8. 36-46.] vala, Gérának fia, és kijövén szidalmazza vala őket.
2 Sám. 16,6
És kővel hajigálá Dávidot és Dávid királynak minden szolgáit, jóllehet az egész nép és az erős férfiak mindnyájan az ő jobb és balkeze felől valának.
2 Sám. 16,7
És így szóla Sémei szitkozódása közben: Eredj, eredj te [2 Móz. 22,28.] vérszopó és istentelen ember!
2 Sám. 16,8
Megfizet most az Úr néked Saul egész házanépének [rész 1,5-16. rész 4,5-12.] véréért, a ki helyett te uralkodol; és adta az Úr az országot a te fiadnak, Absolonnak: és ímé te nyomorúságban vagy, mert vérszopó ember vagy!
2 Sám. 16,9
Monda pedig Abisai, Sérujának fia, a [rész 18,2. 1 Sám. 26,8.] királynak: Hogyan szidalmazhatja ez a holt eb az én uramat, a királyt? Majd én elmegyek és fejét veszem.
2 Sám. 16,10
Monda pedig a király: Mi közöm van veletek, Sérujának [rész 2,18.] fiai? Hadd szidalmazzon, mert az Úr mondotta néki: Szidalmazzad Dávidot; és ki mondhatja néki: Miért míveled ezt?
2 Sám. 16,11
És monda Dávid Abisainak és minden szolgáinak: Íme az én fiam, ki az én ágyékomból [rész 17,3.] származott, kergeti az én életemet: hogyne cselekedné tehát e Benjáminita? Hagyjatok békét néki, hadd szidalmazzon; mert az Úr mondotta néki.
2 Sám. 16,12
Netalán reá tekint az Úr az én nyomorúságomra, és jóval [rész 19,14. 15.] fizet még ma nékem az Úr az ő átka helyett.
2 Sám. 16,13
És megy vala Dávid és az ő népe az úton, Sémei pedig a hegyoldalon átellenében menvén, mentében átkozódik [vers 7. 8.] és köveket hajigál vala ő ellenébe, és port hány vala.
2 Sám. 16,14
Eljuta annakutána a király és az egész nép, mely vele vala, Ajefimbe, és ott megnyugovék.
2 Sám. 16,15
Absolon pedig és az egész nép, Izráelnek férfiai, bemenének [rész 15,7-12.] Jeruzsálembe, és Akhitófel is ő vele.
2 Sám. 16,16
Mikor pedig az Arkeából való Khúsai, [rész 15,32-37.] a Dávid barátja bement Absolonhoz, monda Khúsai Absolonnak: Éljen a [1 Sám. 10,24.] király, éljen a király!
2 Sám. 16,17
És monda Absolon Khúsainak: Ez-é a barátod iránti [vers 16.] szereteted? Miért nem mentél el barátoddal?
2 Sám. 16,18
Felele Khúsai Absolonnak: Nem, hanem a kit az Úr és ez a nép választ, és az Izráelnek minden fiai: azé leszek és azzal maradok.
2 Sám. 16,19
Azután ugyan kinek szolgálnék örömestebb, mint az én barátom fiának? A mint szolgáltam a te atyádnak, szintén olyan leszek te hozzád is.
2 Sám. 16,20
Monda pedig Absolon [rész 15,12. 31.] Akhitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk?
2 Sám. 16,21
Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak [1 Móz. 49,3. 4. 3 Móz. 20,11.] ágyasaihoz, a kiket itthon hagyott, hogy őriznék a házat: és megérti az egész Izráel, hogy te atyád előtt gyűlöltté tetted magadat, és annál inkább megerősödnek mindazoknak kezeik, a kik melletted vannak.
2 Sám. 16,22
Sátort vonának azért Absolonnak a tetőn, és beméne Absolon az ő atyjának ágyasaihoz, az egész [rész 12,11. 12.] Izráelnek szeme láttára.
2 Sám. 16,23
És Akhitófel tanácsa, melyet adott, olyannak tekintetett abban az időben, mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna; olyan volt Akhitófelnek minden tanácsa mind Dávid előtt, mind Absolon előtt.
