2 Sám. 15.
2 Sám. 15.
Absolon lázadása.
2 Sám. 15,1
Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon [1 Kir. 1,5.] szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak.
2 Sám. 15,2
És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád;
2 Sám. 15,3
Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál.
2 Sám. 15,4
Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki.
2 Sám. 15,5
Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt.
2 Sám. 15,6
És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala.
2 Sám. 15,7
Lőn pedig negyven esztendő mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem [rész 2,1. 4.] Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak;
2 Sám. 15,8
Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok.
2 Sám. 15,9
Monda néki a király: Menj el békével; és felkelvén, elméne Hebronba.
2 Sám. 15,10
Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban.
2 Sám. 15,11
És Absolonnal együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből, kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról.
2 Sám. 15,12
És elküldvén Absolon, hivatá a Gilóból való [rész 17,23.] Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.
2 Sám. 15,13
És követ méne Dávidhoz ilyen izenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik.
2 Sám. 15,14
Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és [Zsolt. 3,1.] fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől; siessetek elmenni, hogy valamikép sietve utól ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével.
2 Sám. 15,15
Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, a mint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé itt vannak a te szolgáid.
2 Sám. 15,16
Kiméne azért a király és egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz [rész 5,13.] ágyasát, hogy őrizzék a házat.
2 Sám. 15,17
És kimenvén a király és egész háznépe ő utána, megállapodának a legszélső háznál.
2 Sám. 15,18
És minden szolgái ő mellé menének; és a Kereteusok, [1 Kir. 1,38.] a Peleteusok mind, a [rész 8,18.] Gitteusok is mind, az a hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király előtt.
2 Sám. 15,19
Monda pedig a király [rész 18,2.] a Gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mi velünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy és vissza is költözhetel szülő helyedre.
2 Sám. 15,20
Csak tegnap [vers 18.] jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jőjj? Én megyek oda, a hova mehetek; te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság és igazság legyen veled.
2 Sám. 15,21
És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind [Ruth 1,16.] életében, ott lesz a te szolgád is.
2 Sám. 15,22
Monda azért Dávid Ittainak: Ám jőjj el és menjünk el. És elméne a Gitteus Ittai és az ő emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának.
2 Sám. 15,23
És az egész föld népe nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé.
2 Sám. 15,24
És ímé vele vala [rész 8,17.] Sádók is, és a Léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár [1 Sám. 22,20. 23.] is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék.
2 Sám. 15,25
És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr előtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nékem azt, és az ő sátorát.
2 Sám. 15,26
Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék [1 Sám. 3,18.] velem úgy, a mint néki tetszik.
2 Sám. 15,27
Monda annakfelette a király Sádók papnak: [rész 8,17.] Nemde nem próféta vagy-é te? Azért menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad, és az Abjátár fia, Jonathán, a ti két fiatok, veletek együtt.
2 Sám. 15,28
Lássátok, ímé én itt időzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tőletek hír jő, és nékem [vers 36.] izentek.
2 Sám. 15,29
Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe [rész 6,16. 17.] az Isten ládáját, és otthon maradának.
2 Sám. 15,30
Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, [rész 19,4.] saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának.
2 Sám. 15,31
Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg [vers 12. rész 16,23. 17,23.] az Akhitófel tanácsát.
2 Sám. 15,32
És a mint feljuta Dávid a hegy tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, [vers 37.] ki ruháját megszaggatá és földet [Jób. 2,12.] hinte fejére.
2 Sám. 15,33
És monda néki Dávid: Ha eljösz velem, terhemre leszel nékem;
2 Sám. 15,34
De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelőtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem [rész 17,1-14. 23.] való tanácsát.
2 Sám. 15,35
És ímé veled lesznek ott [vers 27. 28.] Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, a mit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak.
2 Sám. 15,36
Ímé ott van velök az ő két [vers 27. 28.] fiok is, Akhimás, a Sádók fia, és Jonathán, az Abjátár fia, kik által nékem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok.
2 Sám. 15,37
Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja [vers 32. 1 Krón. 27,33.] a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.
