2 Kor. 4.
2 Kor. 4.
Az apostol szolgálatának módja. Az ő evangyélioma drága kincs, habár törékeny edényben.
2 Kor. 4,1
Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban [rész 3,6.] vagyunk, a mint a [1 Kor. 7,25.] kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
2 Kor. 4,2
Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, [1 Thess. 2,5.] és nem is hamisítjuk meg [rész 2,17.] az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
2 Kor. 4,3
Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, [1 Kor. 1,18.] a kik elvesznek:
2 Kor. 4,4
A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki [Zsid. 1,3. Kol. 1,15.] az Isten képe.
2 Kor. 4,5
Mert nem [rész 1,24.] magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus [1 Kor. 2,2.] Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
2 Kor. 4,6
Mert az Isten, [1 Móz. 1,2. 3.] a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi [2 Pét. 1,19.] szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
2 Kor. 4,7
Ez a kincsünk [rész 5,1.] pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól [1 Kor. 2,5.] való.
2 Kor. 4,8
Mindenütt nyomorgattatunk, [rész 1,8. 7,5.] de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk [1 Kor. 1,11.] kétségbe;
2 Kor. 4,9
Üldöztetünk, de [Zsolt. 37,24. 33. Mik. 7,7-9.] el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
2 Kor. 4,10
Mindenkor testünkben hordozzuk az [Róm. 8,17. Gal. 6,17.] Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
2 Kor. 4,11
Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra [Zsolt. 44,23. Róm. 8,36.] adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
2 Kor. 4,12
Azért a halál [1 Kor. 4,9.] mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.
2 Kor. 4,13
Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem [Zsolt 116,10.] és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;
2 Kor. 4,14
Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr [Csel. 3,15.] Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek [1 Thess. 4,16. 17.] együtt előállít.
2 Kor. 4,15
Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva [Róm. 5,15.] sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
2 Kor. 4,16
Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol [1 Pét. 4,1.] is, a belső mindazáltal [Eféz. 3,16. Róm. 6,6. Kol. 3,10.] napról-napra újul.
2 Kor. 4,17
Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk [Zsolt. 30,6. 1 Pét. 1,6.] igen-igen nagy örök [Róm. 8,18.] dicsőséget szerez nékünk;
2 Kor. 4,18
Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert [Róm. 8,24. 25.] a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
