2 Kor. 5.
2 Kor. 5.
Az evangyéliom hű munkásaira a halál után idvesség vár. Az apostol mindeneket a Krisztushoz vezérel, hogy ő benne az Istennel mindenek megbékéljenek s az ítélet napján megállhassanak.
2 Kor. 5,1
Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk [Jób. 4,19. 2 Pét. 1,13. 14.] elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké [Ján. 14,2. Zsid. 11,10.] való házunk a mennyben.
2 Kor. 5,2
Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi [Róm. 8,23.] mennyei hajlékunkat;
2 Kor. 5,3
Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
2 Kor. 5,4
Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje [1 Kor. 15,53. 54.] azt az élet.
2 Kor. 5,5
A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát [rész 1,22. Róm. 8,16. 23. Eféz. 1,13. 14.] is adta minékünk.
2 Kor. 5,6
Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben [1 Krón. 29,15. Zsolt. 39,13.] lakván, távol vagyunk az Úrtól.
2 Kor. 5,7
(Mert hitben [Zsid. 11,1.] járunk, nem látásban [1 Kor. 13,12.]);
2 Kor. 5,8
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és [Fil. 1,23.] elköltözni az Úrhoz.
2 Kor. 5,9
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, [Zsolt. 39,13.] néki kedvesek legyünk.
2 Kor. 5,10
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus [Csel. 17,31. Róm. 2,6. 14,10.] ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék [Jób. 34,11. Préd. 12,16.] a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
2 Kor. 5,11
Ismervén tehát az Úrnak [Jób. 31,23. Mát. 25,31-46.] félelmét, embereket térítünk, [Júd. 1,23.] Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.
2 Kor. 5,12
Mert nem ajánljuk ismét magunkat [rész 3,1.] néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való [Gal. 6,12.] dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.
2 Kor. 5,13
Ha azért bolondok vagyunk, [rész 11,16. 17.] Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.
2 Kor. 5,14
Mert a Krisztusnak szerelme [1 Tim. 2,6. Róm. 8,35-39.] szorongat minket,
2 Kor. 5,15
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, [Zsid. 2,9.] tehát mindazok meghaltak; és azért [1 Tim. 2,6. Róm. 14,7. 9. Gal. 2,20.] halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
2 Kor. 5,16
Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
2 Kor. 5,17
Azért ha valaki [Róm. 8,1. 10.] Krisztusban van, új teremtés az; a régiek [Ésa. 43,19.] elmúltak, ímé, újjá lett minden.
2 Kor. 5,18
Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus [Róm. 5,10. Kol. 1,20.] által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
2 Kor. 5,19
Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, [Róm. 3,24. 25.] és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
2 Kor. 5,20
Krisztusért járván tehát követségben, [Ésa. 52,7. Agge. 1,13. 1 Kor. 4,1.] mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
2 Kor. 5,21
Mert azt, a ki bűnt [1 Pét. 2,22-24. Ésa. 53,9. Róm. 8,3.] nem ismert, bűnné tette [Gal. 3,13.] értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő [Kol. 1,14. Eféz. 1,6. 7. Fil. 3,9.] benne.
