2 Kor. 3.
2 Kor. 3.
Az apostol magaajánlása. Különbség az ó és újtestamentom, a betű és lélek, és ezek szolgálata között.
2 Kor. 3,1
Elkezdjük-é ismét [rész 5,12.] ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
2 Kor. 3,2
A mi levelünk ti vagytok, [1 Kor. 9,2. 3.] beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
2 Kor. 3,3
A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem [Jer. 31,33.] tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
2 Kor. 3,4
Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által [Ján. 14,6.] van.
2 Kor. 3,5
Nem mintha magunktól [rész 2,16.] volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; [Ján. 15,15.] ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az [Csel. 16,14.] Istentől van:
2 Kor. 3,6
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem [Jer. 31,31.] léleké; mert a betű megöl, [5 Móz. 27,26.] a lélek [Róm. 8,2. Ján. 6,63.] pedig megelevenít.
2 Kor. 3,7
Ha pedig a halálnak [2 Móz. 24,12.] betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes [2 Móz. 34,30. 33.] orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
2 Kor. 3,8
Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
2 Kor. 3,9
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság [Róm. 1,17. 3,21.] szolgálata?
2 Kor. 3,10
Sőt a dicsőített nem is dicsőséges [Kol. 2,17.] ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
2 Kor. 3,11
Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, [Zsid. 12,18.] a mi megmarad.
2 Kor. 3,12
Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal [vers 4. Eféz. 6,19.] szólunk;
2 Kor. 3,13
És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, [2 Móz. 34,33. 35.] hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
2 Kor. 3,14
De megtompultak az ő elméik. Mert [Ésa. 6,10.] ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, [vers 13.] mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
2 Kor. 3,15
Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
2 Kor. 3,16
Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a [Róm. 11,23. 25. 26.] lepel.
2 Kor. 3,17
Az Úr pedig a [vers 6. Ján. 4,24.] Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
2 Kor. 3,18
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal [1 Kor. 13,12.] szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
