2 Kor. 2.
2 Kor. 2.
Az apostol első levelében való keménységét menti. Kéri, hogy ama bűnét bánó kirekesztett embernek bocsássanak meg. Utazásáról emlékezik, melynek eredménye lőn, hogy a Krisztus ismeretének illatja ismét terjedt.
2 Kor. 2,1
Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.
2 Kor. 2,2
Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?
2 Kor. 2,3
És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam [rész 12,21.] azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
2 Kor. 2,4
Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.
2 Kor. 2,5
Ha pedig valaki [1 Kor. 5,1.] megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat.
2 Kor. 2,6
Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése:
2 Kor. 2,7
Annyira, hogy [Gal. 6,1.] éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.
2 Kor. 2,8
Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta [1 Kor. 16,14.] szeretetet.
2 Kor. 2,9
Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek [rész 7,15.] vagytok-é?
2 Kor. 2,10
A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a [Luk. 23,31.] Sátán:
2 Kor. 2,11
Mert jól ismerjük az ő [Eféz. 6,10. 1 Pét. 5,8.] szándékait.
2 Kor. 2,12
Mikor pedig Troásba [Csel. 16,8.] mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem [Csel. 14,27.] az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;
2 Kor. 2,13
Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.
2 Kor. 2,14
Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi [Kol. 1,27.] általunk.
2 Kor. 2,15
Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, [1 Kor. 1,18.] mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;
2 Kor. 2,16
Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda [rész 3,5. 6. Róm. 1,16.] alkalmatos?
2 Kor. 2,17
Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; [rész 4,2.] hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.
