Gal. 2.
Gal. 2.
Az apostolok, jeruzsálemi gyűlésökben, Istentől rendelt társuknak, sőt éppen a pogányok apostolának ismerték el Pált, a ki Péterrel szemben nemcsak megőrízte önállóságát, hanem nyilvánosan meg is feddette őt, bebizonyítván, hogy a megigazulás hit által van és nem a törvényből.
Gal. 2,1
Azután tizennégy [Csel. 15,2.] esztendő mulva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvivén Titust is.
Gal. 2,2
Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjök adtam az evangyéliomot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam légyen.
Gal. 2,3
De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög vala,
Gal. 2,4
Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, [Csel. 15,24.] a kik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, melylyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek:
Gal. 2,5
Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangyéliom igazsága megmaradjon számotokra.
Gal. 2,6
A tekintélyesektől pedig, (bárminők valának régen, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az embernek személyét [5 Móz. 10,17.]: mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek;
Gal. 2,7
Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva [Csel. 9,15.] a körülmetéletlenség evangyélioma, mint Péterre a körülmetélésé;
Gal. 2,8
(Mert a ki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős volt a pogányok [Róm. 15,18. 19.] között).
Gal. 2,9
És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk:
Gal. 2,10
Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni.
Gal. 2,11
Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá.
Gal. 2,12
Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből valóktól.
Gal. 2,13
És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésök által.
Gal. 2,14
De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangyéliom igazságához képest, mondék Péternek mindnyájok előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?
Gal. 2,15
Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök,
Gal. 2,16
Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. [Róm. 3,20-28.]
Gal. 2,17
Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen.
Gal. 2,18
Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé.
Gal. 2,19
Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. [Róm. 6,11. 14.]
Gal. 2,20
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem. [Eféz. 5,2.]
Gal. 2,21
Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg. [rész 5,4. Róm. 4,14.]
