Üdvözlet. Csodálkozik az apostol, hogy a galátziabeliek a hamis tanítók hitegető beszéde után indulnak; aztán elbeszéli evangyélioma eredetét és korábbi életének és apostoli küldetésének nevezetesebb eseményeit.
Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta őt a halálból); [Csel. 2,24. 32.]
És a velem levő összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek:
Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól, [1 Kor. 1,3.]
A ki adta önmagát a mi bűneinkért [rész 2,20.] hogy kiszabadítson minket [Tit. 2,14.] e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.
A kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen.
Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.
Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. [Csel. 15,1.]
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, [1 Kor. 2,2. 15,3.] legyen átok. [1 Kor. 16,22.]
A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.
Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék. [1 Thess. 2,4.]
Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, [1 Kor. 15,1-3.] nem ember szerint való;
Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.
Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. [Csel. 9,1. 2.]
És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett [Fil. 3,5. 6.] rajongván atyai hagyományaimért.
De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva [Csel. 9,15. Jer. 1,5.] és elhívott az ő kegyelme által,
Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt [Csel. 9,5. 15.] a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel,
Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem [Csel. 9,8. 20.] Damaskusba.
Azután három esztendő mulva fölmentem Jeruzsálembe, [Csel. 9,26.] hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.
Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát.
A miket pedig néktek írok, ímé Isten előtt mondom, hogy nem hazudom.
Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba. [Csel. 9,30.]
Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt;
Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított. [Csel. 9,13-21.]
És dicsőíték bennem az Istent.