Az apostol a hit által való megigazulást bizonyítja Ábrahám példájával, és megmagyarázza a törvény igazi rendeltetését.
Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg?
Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából? [Csel. 10,44.]
Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?
Annyit szenvedtetek hiába? [2 Ján. 8.] ha ugyan hiába.
Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekeszi-é?
Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul. [1 Móz. 15,6. Róm. 4,3.]
Értsétek meg tehát, hogy a kik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai. [Róm. 4,11. 12. 16.]
Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. [1 Móz. 12,3.]
Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.
Mert a kik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. [5 Móz. 27,26.]
Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. [Hab. 2,4. Róm. 1,17.]
A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által. [3 Móz. 18,5.]
Krisztus váltott meg minket [2 Kor. 5,21.] a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán [5 Móz. 21,23.] függ:
Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által. [Csel. 19,2. 5. 6.]
Atyámfiai! ember szerint szólok. Lám az embernek megerősített testámentomát [Zsid. 9,17.] senki erőtelenné nem teszi, sem ahhoz hozzá nem ád.
Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, a ki a Krisztus.
Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten először megerősített a Krisztusra nézve, a négyszázharmincz esztendő multán keletkezett törvény nem teszi erőtelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet.
Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten. [Róm. 4,13. 14.]
Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a míg eljő a Mag, a kinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.
A közbenjáró pedig nem egyé, Isten ellenben egy.
A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-é? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, a mely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság. [Róm. 8,2. 3.]
De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek.
Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.
Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. [Róm. 10,4.]
De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. [Ján. 1,12.]
Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. [Róm. 6,3. 13. 14.]
Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.