2 Móz. 21.
2 Móz. 21.
Külső dolgokról való polgári törvények.
2 Móz. 21,1
Ezek pedig azok a rendeletek, a melyeket eleikbe kell terjesztened:
2 Móz. 21,2
Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a [5 Móz. 15,12. Jer. 34,14.] hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen.
2 Móz. 21,3
Ha egyedűl jött, egyedűl menjen el; ha feleséges ember, menjen el vele a felesége is.
2 Móz. 21,4
Ha az ő ura adott néki feleséget, és ez fiakat vagy leányokat szűlt néki: az asszony, gyermekeivel együtt legyen az ő uráé; ő pedig egyedűl menjen el.
2 Móz. 21,5
De ha [5 Móz. 15,16.] a szolga azt mondaná: Szeretem az én uramat, az én feleségemet és fiaimat, nem akarok felszabadulni:
2 Móz. 21,6
Akkor vigye őt az ő ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és az ő ura fúrja által az ő fülét árral; és szolgálja őt mindörökké.
2 Móz. 21,7
És ha valaki az ő leányát szolgálóul adja el, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek.
2 Móz. 21,8
Ha nem tetszik az ő urának, hogy eljegyezze őt magának, akkor váltassa ki; arra, hogy idegen népnek eladja, nincs hatalma, mivel hűtelen volt hozzá.
2 Móz. 21,9
Ha pedig a fiának jegyzi el őt: a leányok törvénye szerint cselekedjék vele.
2 Móz. 21,10
Ha mást vesz magának: ennek ételét, ruházatát és házasságbeli igazát alább ne szállítsa.
2 Móz. 21,11
Ha ezt a hármat nem cselekszi vele: akkor menjen az el ingyen, fizetés nélkűl.
2 Móz. 21,12
A ki [3 Móz. 24,17.] úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.
2 Móz. 21,13
De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe: úgy [4 Móz. 35,11. 5 Móz. 19,3. Józs. 20,2. 3.] helyet rendelek néked, a hova meneküljön.
2 Móz. 21,14
Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvúl megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra.
2 Móz. 21,15
A ki megveri az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
2 Móz. 21,16
A ki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal lakoljon.
2 Móz. 21,17
A ki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, [3 Móz. 20,9. Péld. 20,20. Máté 15,4. Márk 7,10.] halállal lakoljon.
2 Móz. 21,18
És ha férfiak összevesznek, és megüti valaki az ő felebarátját kővel vagy öklével, és nem hal meg, hanem ágyba esik:
2 Móz. 21,19
Ha felkél, és mankóján kinn jár: ne legyen büntetve az, a ki megütötte; csupán fekvéséért fizessen és gyógyíttassa meg.
2 Móz. 21,20
Ha pedig valaki úgy üti meg szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy az meghal keze alatt, büntettessék meg.
2 Móz. 21,21
De ha egy vagy két nap életben marad, ne büntettessék meg, mert pénze ára az.
2 Móz. 21,22
Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idő előtt szűl, de egyéb veszedelem nem történik: bírságot fizessen a szerint, a mint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák előtt fizessen.
2 Móz. 21,23
De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.
2 Móz. 21,24
Szemet [3 Móz. 24,20. 5 Móz. 19,21. Máté 5,38.] szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;
2 Móz. 21,25
Égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.
2 Móz. 21,26
Ha valaki az ő szolgájának szemét, vagy szolgálójának szemét úgy üti meg, hogy elpusztul, bocsássa azt szabadon az ő szeméért.
2 Móz. 21,27
Ha pedig szolgájának fogát, vagy szolgálójának fogát üti ki, bocsássa azt szabadon az ő fogáért.
2 Móz. 21,28
Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör, úgy hogy meghal: [1 Móz. 9,5.] kővel köveztessék meg az ökör, és húsát meg ne egyék; de az ökörnek ura ártatlan.
2 Móz. 21,29
De ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és annak urát megintették, és még sem őrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg: az ökör köveztessék meg, és az ura is halállal lakoljon.
2 Móz. 21,30
Ha pénzváltságot vetnek reá, fizessen lelke váltságáért annyit, a mennyit reá kivetnek.
2 Móz. 21,31
Akár fiút ökleljen meg, akár leányt ökleljen meg: e szerint a rendelet szerint kell cselekedni.
2 Móz. 21,32
Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót: adassék azok urának harmincz ezüst siklus, az ökör pedig köveztessék meg.
2 Móz. 21,33
Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi azt be, és ökör vagy szamár esik bele:
2 Móz. 21,34
A verem ura fizessen; pénzül térítse meg azok urának, a hulla pedig legyen az övé.
2 Móz. 21,35
És ha valakinek ökre megdöfi az ő felebarátja ökrét, úgy hogy az elpusztul: adják el az eleven ökröt, és az árát osszák meg, és a hullát is osszák el.
2 Móz. 21,36
Vagy ha tudták, hogy az ökör már azelőtt öklelős volt, és nem őrizte azt annak ura: fizessen ökröt az ökörért, a hulla pedig az övé legyen.
